Uszítással az egyenjogúság ellen

 

Csütörtökön, január 25-én este Ion Iliescut hallgatva nagyon sokan felkapták a fejüket, amikor még ő is a szeparatizmust kezdte emlegetni.

Az erdélyi románoknak ez a kifejezés az „Erdélyt vissza Magyarországnak” rémálmát juttatja eszébe. Persze, mindenki tisztában van azzal, hogy erről szó sem lehet, de ezt a régi román félelmet Ceaușescu is ügyesen meglovagolta diktatúrája tömegtámogatásának biztosítására.

A kifejezés használata tehát román szemszögből nézve kimondottan szerencsétlen.

Az erdélyi, romániai magyarok és németek szempontjából sem szerencsésebb, mert a román konzervatív, soviniszta, ceaușescuista erők pajzsként használhatják a nemzetiségi egyenjogúság elleni küzdelmükben.

Ha történetesen a magyarok vagy németek azt kérik, legyen saját óvodájuk, iskolájuk, egyetemük, mindjárt megszületik a válasz: ez szeparatizmus, mi továbbra is olyan testvéri egyetértésben akarunk együtt dolgozni, mint eddig.

Ez az úgynevezett testvéri egyetértés a nemzetiségi oktatás szinte teljes leépítéséhez vezetett. Olyan nagyhírű régi iskolákat is románok igazgattak, mint a segesvári J. Haltrich vagy a marosvásárhelyi Bolyai Farkas. A román szélsőségesek nem elégednek meg az olyan finom izgatásokkal, amilyen a szeparatizmus felemlegetése, ők rátértek a nyílt uszításra.

Ugyancsak január 25-én (mindeddig nem lehetett kideríteni, név szerint ki volt a tettes) a marosvásárhelyi postáról a következő uszító táviratot küldték szét a nagyobb románlakta városokba:

„Posta és távközlésben dolgozó román testvérek és kollégák! A győzelmes forradalom, ahelyett, hogy szabadságot hozott volna nekünk, úton van afelé, hogy erkölcsi szenvedéseket hozzon számunkra. Nem akarjuk, hogy megismétlődjön a gyűlöletes bécsi diktátum és egy Horthy-típusú diktatúra létrehozása. A mi egységeinkben és másokban is Marosvásárhelyen, az összes fokozatokon, a vezetőembereket önkényesen és rendszeresen magyarokkal helyettesítik. Az iskolákból kitették, bántalmazták és leköpdösték a román diákokat és tanárokat.

Kérjük, támogassatok, hogy az intézményekben és a törvénykezésben ne vezessék be hivatalos nyelvként a magyart, amint ezt tervezik.

Ellene vagyunk a helyi autonómiának, beleértve Erdély autonómiáját is. Mi az Országgal egyesülve akarunk maradni.

Kérjük, fejezzétek ki nyilvános tiltakozásotokat és támogassátok tiltakozásunkat városaitokban, a helyi és központi sajtóban. Mi nem akarunk széthúzást és gyűlöletet a nemzetiségek között, hanem inkább békét és testvéries munkát a románok és magyarok közt. Úgy, ahogyan a románok és magyarok több száz éve együtt éltek ezen a román földön.

Éljen a nagy és szabad Románia!

A Maros megyei Posta és Távközlési igazgatóság keretében működő román kezdeményező bizottság.

Kérjük, terjesszétek az összes tevékenységi ágazatokban.”

Ráadásul elkezdték terjeszteni a következő „alkotmánytervezetet” is, amely még a Ceaușescu-féle nemzetiségi jognyirbáláson is túltesz, és lakosságcserével riogatja az Erdélyben élőket:

(...)

„javasoljuk, hogy Románia új alkotmánya tartalmazza a következőket:

1. Románia egész területén a jogi személyek egymás közötti, a jogi személyek és fizikai személyek közötti, valamint a román állampolgár fizikai személyek egymás közötti bármilyen természetű kapcsolataiban a hivatalos nyelv a román legyen.

(…)

3. A nemzeti kisebbség és együttélő nemzetiség kifejezéseket töröljék el, ezek helyett a más nemzetiségű román állampolgárok kifejezés legyen használatos.

4. Az összes iskolákban, valamennyi fokozaton, valamint a felsőfokú oktatásban az oktatási nyelv a román legyen. Azokon a vidékeken, ahol más nemzetiségű román állampolgárok is laknak, be lehet vezetni és oktatni lehet az illető nemzetiségek nyelvét és irodalmát is.

(…)

7. Más nemzetiségű román állampolgárok szabad elhatározásukból kérhetik és a törvényben előírandó feltételek teljesítése esetén megkaphatják a román nemzetiséget…

Úgy tekintjük, hogy a fenti 7 pont tartalma alkalmazható egy egységes nemzetállamra, amilyen, reméljük, hogy lesz Románia is.

Ellenkező esetben, azaz a fent elsorolt összes eszme el nem fogadásának esetében a román nemzetiségű román állampolgárok nagy része kénytelen lesz arra, hogy a saját országában harcoljon a jogaiért, tehát helyénvalónak találjuk, hogy az alkotmány vagy egy különleges törvény előírja:

A. Az a román nemzetiségű állampolgár, aki más nemzetiségűek által lakott vidéken lakik, jogosult arra, hogy kérje a letelepedését (elköltözését) az ország bármelyik más helységébe…”

Ez a megfogalmazás azt sugalmazza, hogy a románok helyzete Marosvásárhelyen annyira tarthatatlan, hogy kénytelenek elköltözni, tehát védelemre szorulnak.

Ezek a szövegek, azt hiszem, nem igényelnek kommentárt. Annyit azonban meg szeretnék jegyezni, hogy az „alkotmánytervezet” szerzőinek igazi arcát az a passzus árulja el, amely szerint a fizikai személyek (tehát az emberek) bármilyen természetű kapcsolataiban csak a román nyelvet használhatják. A „bármilyen” itt azt jelenti, hogy a nem román nemzetiségű emberek semmilyen körülmények között, semmilyen kapcsolatban nem használhatják anyanyelvüket. Így alkotmányellenesen, azaz törvényellenesen viselkedne az az anya is, aki saját anyanyelvén, azaz nem románul szólna a gyermekéhez. Ilyen jellegű intézkedéseket még a kivégzett diktátor sem mert hozni!

Csak Európa népeinek és a helsinki záróokmány valamennyi aláírójának figyelme és állandó tiltakozása, a román demokrata erők hathatós támogatása háríthat el egy szörnyű, európai Nagorno Karabahot.

Nem kell csüggednünk, nagyon sok olyan jóérzésű román áll mellettünk, amilyenek azok a brăilaiak, akik felháborodtak a marosvásárhelyi vatrás táviratot feladó postások uszításán és figyelmeztettek, nézzünk utána, kik akarnak ártani az új, demokratikus Románia megteremtésén fáradozó erőknek. (A távirat feladójának kilétét a kötelező nyilvántartás elmulasztásával titkosították.)

Az NMF megyei tanácsa – január 12-i ígéretemhez híven – határozatban szorgalmazta a december 21-i gyilkosságokért felelős személyek felelősségre vonását, a szabadságharcosokat bántalmazó milicisták, szekusok bíróság elé állítását, eltávolítását. Természetesen nyílt titok volt, hogy a határozat értelmi szerzője én vagyok... Sőt, azt is javasoltam, hogy a hat hősi halott szabadságharcosról utcákat nevezzenek el városunkban.

A határozat végrehajtása január vége óta folyamatban van…

E javaslatokért persze nyíltan senki sem támadott. Azt gondolták, helyesebb, ha hazugságokat kezdenek terjeszteni rólam.

A lejáratási kampányba bekapcsolták a vatrások szócsövét, a Cuvîntul Liber című helyi lapot.

Olyannyira mindennapi menü lett a nevem, hogy Makkai János, a Népújság főszerkesztője le is írta: nincs karácsony Corvin nélkül, nincs Cuvîntul (L) Kincses nélkül.

Nem akarom untatni az olvasót e szövegek ismertetésével, de egy esetet megemlítek.

Egy magyar nemzetiségű tanárnőnek küldtem magyar nyelvű levélben választ, közölve, hogy kérésével a nyár folyamán forduljon a tanfelügyelőséghez. Ez a levél a levéltitok országában eljutott a Cuvîntul Liber szerkesztőségébe, s a lap fulmináns cikkben támadott rám a hivatalos nyelv megsértése miatt.

Válaszomban elmagyaráztam, hogy itt az anyanyelv jogos használatáról van szó, hiszen a levél magánszemélynek íródott, és ezt még a Ceaușescu-féle alkotmány 22. szakasza is biztosítja stb.

Utóiratban hozzáfűztem: abban a megtiszteltetésben, hogy nap mint nap valaki szerepeljen az Önök újságjában, csak az illusztris N. C. részesült még abban az időben, amikor olyan szépen hívták Önöket Vörös Csillagnak. Tagadhatatlan, a róla közölt szövegek nagyon különböznek azoktól, melyeket rólam írnak. Ezért egyelőre, s legnagyobb sajnálatomra, csakis ezért, hálás vagyok Önöknek.