(A büntetőjogi felelősségre vonás elmaradt)

 

A teremeújfalusi Kiss Irma, Kiss Zoltán özvegye mondja: férjemet a főtér alsó részében lévő ortodox katedrális előtt gázolta el a teherautó. A négyórás kisvonattal hazajött, ebédelt, és a hatossal ment is vissza a városba. Mint mondta, neki ott a helye, mert az árvaházban dolgozó kollegái is ott vannak. Másnap délelőtt jött a hír. A fiam belépett a kapun, felém fordult, és azt mondta, édesanyám, készítsék a ruhákat, mert édesapám a hullaházban van. Az unokám, aki akkor még nem tudhatta, mit jelent ez a szó, megkérdezte: akkor jobban lesz?

A hullaházban Kiss Zoltán szinte azonosíthatatlan volt: a fején ütésnyomok, a teste összetörve, has és ágyék körül pedig összeszurkálva.

– A gyilkos tehergépkocsi vezető (Marin Preda) felkereste a családot valaha?

– Dehogy keresett fel. Még a törvényszéki tárgyalásokon sem jelent meg. Amikor láttuk, hogy teljesen potyára perelünk, nem is próbálkoztunk többé. Mondja meg, milyen istenfélő ember az, aki a templom előtt gázol el valakit, utána még azt sem mondja a családnak, hogy félkalap?!

A sáromberki Gémes István özvegye így emlékszik vissza a történtekre:

– A kútnál tisztáltam, amikor a szomszédok szaladva jöttek, hogy baj van, a férjemet elütötte az autó! (Gémesné három még kiskorú lánnyal maradt özvegyen.) Megdöbbentem, tíz perccel ezelőtt ment el otthonról. Mire odaértem, a földön feküdt, alig szuszogott, beszélni már nem tudott. Bevittek bennünket a vásárhelyi sürgősségire, ott átvették, minket nem is engedtek be, csak másnap reggel, amikor közölték velünk, hogy halott. Az Isten úgy adta, hogy a gyilkos sofőr autója elromlott, kiszállították, a falubeliek leírták az adatait, mert másként még azt sem tudnánk, hogy ki ütötte el.

– Hogy hívják az illetőt?

– Dumitru Butilcă.

– Valaha találkoztak vele ?

– Soha. Minket többször is felhívattak, a törvényszékre, de neki soha nem kellett megjelennie. Ez így ment hónapról hónapra. Utána áthelyezték az ügyet Bukarestbe.

A nagyernyei Csipor Antalt is a falu utcáján ütötte el a teherautó...

– Édesapámék a kertben kapáltak és csemetét ültettek, amikor a tanácsházán megszólalt a sziréna. Húszanharmincan beszaladtunk a faluközpontba, de akkorra már jó pár teherautó áthaladt a falun. A fejszékkel és capinákkal (csáklyákkal) felfegyverkezett erdei munkások helyenként megálltak, ablakokat törtek be és ártatlan ernyei embereket bántalmaztak. Sikerült két-három teherkocsit és egy buszt megállítani, de a benne lévő Görgény-völgyiek elmenekültek a vasúti töltésig, ott tüzet raktak, és megállásra kényszerítették a Marosvásárhely irányából érkező személyvonatot, mellyel visszamentek Régenig. Szétszéledtünk, én pedig hazaindultam. Közben édesapám is hazaért, majd elindult utánam. Sajnos, elkerültük egymást. Én beértem a házba, tíz perc múlva megérkezett a szomszéd a hírrel, hogy édesapádat elütötte az autó – mondja ifj. Csipor Antal.

– Hogyan történt?

– Beszaladt a tömegbe. Mire a helyszínre értem, kocsiba tették és vitték a városba. Nagyernye és Vásárhely között, Marosszentgyörgyön meg­halt.

– Ki volt a gázoló ?

– Ioan Covaci, a régeni sofőriskolából.

– Személyesen ismerik?

– Soha nem keresett meg, a tárgyalásokon sem vett részt. Vitos Lajos ügyész úr, miután kihallgatott több mint húsz ernyei tanút, a helyszínen lejátszatta a balesetet. Akkor láttam Covaci-ot életemben először és utoljára.

( Mindhárom gyilkossággal kapcsolatban nyomozás indult, vádiratok is készültek, azonban Románia akkori főügyésze, Gheorghe Robu közbenjárására ezek benyújtása nem történt meg. A vádlottak a mai napig szabadlábon élnek. A román  igazság szolgáltatás akkor tanúsított függetlenségét és  tárgyilagosságát igencsak jellemzi az, hogy     a nagybányai bíróság a szászrégeni  Ioan Covaci részére - aki autójával halála gázolta a nagyernyei Csipor Antalt - 10.000 lej kártérítést képes volt megítélni!?)

HU

RO

EN

Marosvásárhely fekete márciusa
Marosvásárhely fekete márciusa
Marosvásárhely fekete márciusa