A hatvan kilométerre fekvő Libánfalváról beutaztatott Mihai Cofariu bántalmazását filmezte le az ír televízió, vagy pedig más volt az „ikonikus” áldozat?
A szerencsétlenül járt Cofariu életének megmentője, néhai dr. Kisgyörgy Árpád agysebész 2006. március 1-jén az alábbiakat nyilatkozta:
Alulírott dr. Kisgyörgy Árpád, Marosvásárhely, Victor Babeş u. 10/14 sz. alatti lakos, a hamis nyilatkozat miatti büntetőjogi felelősségem tudatában az 1990. március 20-i eseményekkel kapcsolatban az alábbiakat nyilatkozom:
Március 20-án más egészségügyi dolgozókkal együtt részt vettem Marosvásárhely központjában a tüntetésen. Miután elkezdődtek az erőszakos cselekmények, amelyek során kemény tárgyakat hajigáltak (üvegeket, köveket, téglákat stb.), az orvosokat és az ápolókat behívták a prefektúra (Maros megyei NEIT) épületében, azért, hogy elsősegélyt nyújthassanak. Amikor beléptem az előcsarnokba, rengeteg sérült embert találtam ott, részegen, vérző fej- és arcsérülésekkel. Megvizsgáltam őket, és az egészségügyi középkádereknek előírtam, hogyan kezeljék őket, akik bekötözték sebeiket. Miközben kezeltem a sérülteket, felhívták a figyelmemet arra, hogy az előcsarnok jobb oldalán néhány súlyosan sérült személy fekszik. Megállapítottam a diagnózisaikat, azt, hogy komplex orvosi kezelésben kell részesíteni őket, amiért fel kell őket szállítani a marosvásárhelyi sürgősségi kórházba. Az általam elkísért betegeket mentővel felszállítottuk a klinika földszintjére. Látván, hogy az egyik beteg nagyon súlyos állapotban van, akit minden valószínűség szerint agyműtétnek kell alávetni, az intenzív osztályra vitettem. Itt megállapítottuk személyazonosságát, a 42 éves Mihai Cofariu volt Libánfalváról. Egész éjjel szakmai megfigyelés alatt tartottuk, elvégeztük a műtét előtt szükséges vizsgálatokat, beleértve a koponyafelvételt is. Másnap reggel a beteget bevittük a műtőbe. Jobb oldali halántékcsont darabba törése, amely benyomult az agyállományba, és jobb oldali halántéklebeny zúzódásos sérülése volt a diagnózis. A műtétet én végeztem el dr. Boda Deák Katalin altatóorvos segítségével. A műtét után a beteg állapota stabilizálódott. Másnap, csütörtökön, március 22-én megjelent a klinikán egy szebeni fehér köpenyes ellenőrző bizottság, amelyik valamennyi agysebészeti esetet kivizsgált. Miattuk aznap nem tudtunk dolgozni, de nem volt mit tenniük, el kellett ismerjék, hogy becsületesen, hippokratészi eskünknek megfelelően dolgoztunk. 1990. március 23-án M. Cofariu beteget a fővárosba szállították, ahol folytatták a kezelését. Alulírott M. Cofariut a prefektúra épületében találtam még azelőtt, mielőtt megkezdődtek volna a test test elleni összecsapások, amelyeket lefilmezett az ír televízió.
Ez a nyilatkozat teljes mértékben megegyezik M. Cofariu vallomásával, aki a tárgyalásokon is azt állította, hogy amikor kilépett a buszból, azonnal leütötték, és semmire sem emlékszik. Azt is elmondta, hogy a március 18-i vasárnapi istentiszteleten az ortodox pópa kihirdette, hogy be kell hogy utazzanak Marosvásárhelyre azért, hogy megvédjék a románokat a magyar agressziótól
A tévéfelvételeken jól látszik és abszolút közismert az a tény, hogy a Görgény- völgyieket beszállító buszok több mint száz méter távolságra voltak a tett helyszínétől. Miután hazatérhettem, a Cseresznyés Pállal együtt Cofariu bántalmazásáért ugyancsak tíz évre elítélt, de idejében Magyarországra menekült Barabás Ernő képviseletében benyújtottam a fellebbezést. Több alkalommal hiába indítványoztam azt, hogy rendeljék el a szakértői véleményt annak kiderítése érdekében, hogy tényleg Cofariu a lefilmezett áldozat. A román bíróságok elutasították ezt az abszolút megalapozott bizonyítási indítványt!? Kételyeim ismertetésével nem az a célom, hogy bebizonyítsam, a közismert jelenet áldozata nem román nemzetiségű volt. Megjegyzem, a fekete március számtalan ilyen összecsapást eredményezett, öt halálos áldozattal járt (három magyar, két román), de róluk sohasem esik szó, pedig ők már 25 éve életüket vesztették!
A németországi Bild am Sonntag már 1990. március 25-én leírta azt, hogy az írek által rögzített jelenet áldozata a szintén román nemzetiségű nyárádtői Ioan Secarea. A vonatkozó újságcikk, amiben leírják az elborzasztó esetet (egy ember az aszfalton fekszik, mások pedig fa- és vasdorongokkal verik...), könyvem egyik függelékét képezi.