A Barátság platformja Marosvásárhelyen

 

December 26-án mi, marosvásárhelyi értelmiségiek leültünk, hogy őszintén és felelősen beszéljünk a román–magyar, magyar–román kapcsolatokról az új, szabad és demokratikus Romániában. Tudatában vagyunk annak a felelősségnek, amelyet ez alkalom kínál a két nép kap­cso­latainak újjáépítésére, s ügyelve arra, nehogy elszalasszuk azt a tör­té­nelmi esélyt, amelyet a diktatúra összeomlása teremtett, mi, román és magyar értelmiségiek kötelességünknek tartjuk nyilvánosság elé bocsátani azokat a gondolatokat, amelyek kerekasztal-megbeszélésünkön elhang­zot­tak.

Csatlakozunk a Nemzeti Megmentési Front demokratikus program­nyi­lat­kozatához. Mi, akik itt Erdélyben együtt élünk, szívünkön viseljük hazánk minden egyes fiának teljes és valódi egyenjogúságát. Ebben látjuk a valóban demokratikus és Európához tartozó Románia megterem­té­sé­nek egyik zálogát. Rendkívül fontosnak és sürgősnek tartjuk, hogy min­den egyes értelmiségi kiálljon mindenfajta soviniszta, nacionalista és ide­gen­gyűlölő megnyilvánulás ellen, annak érdekében, hogy megelőzzük az erőszak, a gyűlölködés és a teljességgel elfogadhatatlan személyes és kol­lek­tív bosszúállás kitörését, ezért erkölcsi kötelességünknek tekintjük, hogy mindenki a saját kertjéből irtsa ki a gyomot. Nemes céljaink elérésé­nek érdekében nem elégszünk meg egyszerű szándéknyilatkozatokkal, és fellépünk a rádióban, a televízióban, a sajtóban, mindennapos tevé­keny­ségünkben kölcsönösen támogatva egymást. Felhívjuk az erdélyi egyházi fele­kezetek lelkészeit, hogy támogassák és hirdessék ezeket a felemelő esz­méket... Az új politikai, adminisztratív, társadalmi és kulturális intéz­ményrendszer kiépítésénél helyezzük vissza jogaiba a valódi értékeket; a hozzáértést és az erkölcsi tartást annak érdekében, hogy útját álljuk az im­posztorság és hazugság visszatérésének. Aki egyetértését akarja kife­jezni platformunkkal, az levélben jelezze hozzájárulását a LÁTÓ (eddig Igaz Szó) és a Vatra szerkesztőségében. Cím: 4300 Maros­vásár­hely, Pri­măriei – Városháza utca 1 szám.

Aláírják: Béres András, Boér Ferenc, Ioan Boitan, Borbély István, Brassai Zoltán, Ioan Calion, Radu Ceontea, Alexandru Cistelecan, Constantin Copotoiu, Anton Cosma, Éltető József, Fülöp G. Dénes, Gálfalvi György, Jánosházy György, Káli Király István, Kincses Előd, Lazăr Lădariu, Markó Béla, Máthé Éva, Ion Ilie Mileșan, Augustin Morar, Cornel Moraru, Nagy Pál, Nemess László, Ioan Pascu, Grigore Ploeșteanu, Mihai Sin, Sütő András, Gheorghe Șincan, Tőkés András.

Átnézve a névsort, az aláírók között találjuk Radu Ceonteát és Lazăr Lădariut is. Ez annyiban érdekes, hogy ők és néhány társuk másnap (december 27-én) megalakították a Vatra Româneascát. Hát…

Nem csak mi voltunk ilyen euforikus állapotban. Azonnal meg­je­len­tek a magyar és később a más országokbéli segélyszállítmányok. Egy román karszalagot viselő ismeretlen fiatalemberhez románul szóltam, mi­re önérzetesen válaszolt: ő magyarországi, nem tud románul, de büszke arra, hogy a piros-sárga-kék karszalagot viselheti.

Az Egyesült Államokba kitelepedett dr. Kovalszky orvosházaspár (Marika és Péter) szilveszter éjjel felhívott, s azt mondták: ezeket a napokat csak ti, az otthonmaradók élhettétek meg, ezt soha, senki tőletek nem veheti el, ez a tiétek.

Mondtam, hogy az Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE), ahol újra lesz magyar tagozat, szükség van rájuk. Azt válaszolták, ha számítunk hazajövetelükre, hazatérnek, és boldogok, hogy rájuk gondol­tunk. (Március 20 után még mindig azt mondták, legalább vendég ­elő­adóként segítenék a magyar tagozat talpraállását, de ezt azóta sem sikerült újra létrehozni.)

1989 decemberéig az 1946–1962 között kizárólag magyar nyelvű Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen szinte teljesen elsorvasztották a magyar nyelvű oktatást. Jellemző, hogy az orvosi karon hatodéven még fele-fele volt a román-magyar hallgatók aránya, az első éven már csak a hallgatók egyötöde volt magyar. A gyógyszerészeti karon pedig csak harmadévtől felfele oktattak. Azért, hogy teljesen megszűnjék a magyar nyelvű oktatás, feláldozták volna a marosvásárhelyi román gyógyszerészképzést is. A gyógyszerészeti oktatás visszaállítása Pálfalvi Attila rövid életű tanügyminiszter-helyettesi tevékenységének gyümölcse. Kérésemre Bukarestben azonnal fogadta dr. Kincses-Ajtay Mária és Rogoşca Silvia professzorokat és javaslatukra elrendelte a gyógyszerészeti karon az első éves képzés tanév közbeni újraindítását. A román tagozat létszámát könnyen fel tudták tölteni. De a magyar tagozatra az egész országból csak hat magyar elsőévest tudtak összeszedni – a ceauşescui nemzetiségi politika nagyobb dicsőségére. Feleségem számára annyira fontos volt és maradt a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés ügye, hogy annak ellenére megtartotta vásárhelyi katedráját, hogy el­me­ne­külésem után azt írták ki a kapunkra, hogy „halált reátok”. Nyugdíjba küldése óta pedig a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE) elnökeként folytat szélmalomharcot a magyar oktatás jogaiba való visszahelyezéséért.  Sajnos úgy néz ki, hogy a történelem mégis ismétli önmagát. Miközben könyvem új kiadásán dolgoztam dr. Leonard Azamfirei, a MOGYE rektora, 1990-es diáktüntető, bejelentette, hogy a bukaresti  Román Felsőoktatás Minőségét Elemző Hivatallal  (ARACIS) karöltve 2015 őszétől megszüntetik a marosvásárhelyi magyar gyógyszerészképzést! (A legfrissebb hírek szerint ördögi tervük egyelőre nem valósul meg).

Nyitottságunkat, reményeinket jól tükrözi Tőkés László 1989. decem­ber 22-i menyői felhívása:

„Az utóbbi néhány hónapban félelemmel és rettegéssel teljesí­tet­tem lelkészi szolgálatomat Temesváron. Zaklattak, háborgattak és ül­döztek az opportunista egyházi hivatalosságok és az állami szervek. Végül az államvédelmisek elraboltak híveim közül, a román, magyar, német temesváriak soraiból, akik jól megértették az új idők szavát. Elér­ke­zett a nap, amikor a bennünket egyesítő Úrhoz szabad szívvel fohász­kod­hatunk. Ebből a történelmi alkalomból Krisztusban szeretett minden romániai testvéremhez fordulok, biztosítva mindnyájukat, hogy egy­há­zunk hívei és az ország magyar nemzetiségű polgárai az új életet meg­va­lósító román nép mellett állnak.

A világ demokratikus erőihez csatlakozva, Temesvár polgárainak meg­rendítő egységéből kiindulva, amelyet a nemzeti újjászületés kez­de­teinek nehéz napjaiban tanúsított, egy percnyi csönddel adózzunk mind­azok emlékének, akik életüket áldozták a szabadságért, egyenlőségért és testvériségért. Hasson át bennünket az Úr határtalan szeretete, amelynek birtokában legyen valóban boldog karácsonyunk, szabadságban és békességben, jelezve az új idők kezdetét ezen a földön.

Isten segéljen reményeink teljesülésében.”