1990. március 15. estétől március 19-ig
A románok elleni, a Románia nemzeti integritását támadó külföldi propagandaanyagokról természetesen a román közvéleménynek, a Görgény-völgyi román parasztoknak egyáltalán nem volt tudomásuk; ezeket az anyagokat mi sem ismertük.
Ahhoz, hogy ez a propagandaanyag befolyásolhassa a román belpolitikát, s hogy a régi aggodalmat felébressze a románokban („a magyarok Erdélyt akarják”), a külföldi idegen nyelvű propagandaanyagot kellett publikálni. Ezt a feladatot vállalta a Vatra Românească és a propagandáját szajkózó marosvásárhelyi román lap, a Cuvîntul Liber, valamint a bukaresti televízió román adása.
A magyarellenes propagandakampány betetőzése egy, még 1988. január 15-én, a Los Angeles-i református templom faláról leszedett, a magyarellenes kultúrgenocidium ellen tiltakozó röpcédulának nyilvánosságra hozatala volt. Ezt a röpcédulát úgy, mintha akkor nyomtatták volna (nem pedig a Ceaușescu-érában) egy fulmináns cikkben tálalta a március 14-i Cuvîntul Liber.
A cikkből kiderül, hogy szerzője ismerte a kézzel írt, Los Angeles-i református templomra utaló, 1988. január 15-i szöveget, tehát tudatosan csúsztatott akkor, amikor olyan látszatot keltett, mintha friss, 1990-es anyagról lenne szó. Ti. a röpcédula nyomtatott szövegében egy szó sincs Los Angeles-ről és a református templomról, ezt ugyanaz a kéz írta a papírra, amelyik az eredeti, 1988-as dátumot. Otromba módon megpróbálták az 1988-at 1990-re átváltoztatni.
Miután ez nem sikerült, a dátumot egyszerűen lehagyták a fénymásolatról és csak a felső részt másolták át. Így a román olvasónak és televíziónézőnek fogalma se lehetett, milyen hamisításnak esett áldozatul.
Ezt a cikket másnap, március 15-én (!), a főműsoridőben beolvasta a bukaresti televízió. Dr. Bocskai István professzor lakásán értesültünk minderről, s a jelenlevők bíztatására azonnal felhívtam Bukarestben az adás szerkesztőjét, Victor Ionescu történészt.
Megkérdeztem, véleménye szerint kinek lenne jó egy esetleges román–magyar összetűzés, véres incidens. Egyetértett velem, hogy ez csak ártana mind a románoknak, mind a magyaroknak. Hangsúlyoztam, írásos bizonyítékaink vannak arról, hogy a röpcédula 1988-ból származik és Ceaușescu kultúrgenociduma ellen tiltakozott. Elmondtam, bemutatjuk azt is, hogy megpróbálták megváltoztatni az eredeti dátumot. (A perdöntő dokumentumot egy román demokrata adta át nekem.)
Victor Ionescu ígéretet tett, hogy másnap, ugyanabban az adásban 3 percet biztosít nekünk a cáfolat bemutatására. Ezt a cáfolatot az RMDSZ Maros megyei elnökségének nevében Sütő András írta alá és Jakabffy Attila társaságában én olvastam be. Szolgálati terepjáróm vezetője (az RKP-tól örökölt vatrás) megtagadta, hogy felszállítson Bukarestbe, de szerencsére kaptunk repülőjegyet, és az adás előtt 10 perccel megérkeztünk a stúdióba. A repülőtéren összefutottunk a Bukarestből hazaérkező Király Károllyal, akinek a nap további részében igencsak meggyűlt a fonnivalója.
Azonnal felkértem a híradó aznap esti adásának szerkesztőjét, G. Marinescut, hogy tiltakozásunkat ő olvassa be. Erre nem volt hajlandó, pedig a sajtóetika szabályai szerint annak kell beolvasni a cáfolatot, aki a cáfolt szöveget is bemondta. Így cáfolatunk nélkülözte a televízió tekintélyét, s végül is én olvastam be. Az egész egyszerű marosvásárhelyi magánakciónak nézett ki, lélektani hatása elenyésző volt.
Az események kapcsán Smaranda Enache elmondta, hogy ő március 11–12-én Bukarestben értesült arról, hogy Szatmáron magyarellenes megmozdulást készítettek elő március 15-re. Ő és Gelu Netea újságíró, a Nemzeti Liberális Párt lapjának, a Viitorulnak az akkori igazgatója, azért, hogy megelőzzék az esetleges etnikai összetűzéseket, fel akarták világosítani a román közvéleményt. Azt szerették volna elérni, hogy a propaganda mondja ki: az 1848-as magyar forradalom kitörésének napján Pest-Budán egyáltalán nem került sor románellenes megmozdulásokra, sőt a forradalmi tömeg Táncsics Mihály mellett a román Eftimie Murgut is kiszabadította a börtönből.
Felkérték prof. dr. Zoe Petrét, a bukaresti egyetem történelem karának dékánját, hogy beszéljen Răzvan Theodorescuval (a román TV elnökével) arról, hogy március 15. előtt megfelelő anyagok közlésével világosítsák fel a román közvéleményt. Petre professzor asszony ígéretet is tett, hogy közbenjár, de közbelépése nem járt sikerrel.
Vlad Rădescut, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészét a NEIT Maros megyei tanácsának tagját is megkérték, mint Avram Iancu 1848-as román forradalmár filmbeli megszemélyesítőjét, hogy a marosvásárhelyi Cuvîntul Liberben közöljön egy megfelelő hangnemű cikket március 15-éről.
El akarták érni, hogy Cornel Moraru író a Vatra irodalmi folyóirat főszerkesztője járjon közbe Lazăr Lădariunál, a Cuvîntul Liber főszerkesztőjénél, azért, hogy közölje le Vlad Rădescu cikkét (ha az megírja).
Mindkét kísérlet sikertelen volt, ráadásul a Cuvîntul Liberben megjelent ominózus uszító cikk beolvasása mellett döntött a román televízió, amely ellen a következőképpen nyilatkoztunk (a román nyelvű tiltakozást magyar fordításban közlöm)